
A Titanic utolsó óráinak újabb, sokkoló részletei buktak felszínre
A Titanic tragédiájának újabb részleteit tárta fel egy részletes digitális elemzés, amely a hajó teljes méretű 3D-s scanjén alapul. Ez az innovatív technológia lehetővé tette, hogy jobban megértsük a legendás óceánjáró utolsó óráit, amikor 1912 áprilisában jéghegynek ütközve elsüllyedt. Az esemény következtében körülbelül 1500 ember vesztette életét, ami a történelem egyik legnagyobb tengeri katasztrófája lett. Az újonnan készült 3D-s másolat részletesen bemutatja, hogy a hajó miként szakadt ketté, ahogy a mélybe süllyedt. A digitális rekonstrukció nem csupán a hajó szépségét és méreteit tükrözi, hanem a tragédia szörnyű valóságát is.
A scan során felfedezett új információk megerősítik a túlélők beszámolóit, miszerint a hajó mérnökei egészen az utolsó pillanatig dolgoztak, hogy a fedélzet világítása ne hunyjon ki. A kutatás során egy számítógépes szimuláció is készült, amely arra utal, hogy a hajótestet átjáró, A4-es méretű lyukak okozták a Titanic végzetét. Parks Stephenson, a Titanic szakértője elmondta, hogy a hajó az utolsó túlélő szemtanúja a katasztrófának, és még mindig sok történetet tud mesélni.
A digitális másolat a National Geographic és az Atlantic Productions közös dokumentumfilmjéhez készült, amely a „Titanic: A Digitális Feltámadás” címet viseli. A Titanic roncsai 3800 méter mélyen fekszenek az Atlanti-óceán jéghideg vizeiben, és a térképezéshez víz alatti robotokat használtak. Több mint 700,000 képet készítettek a roncsról, hogy létrehozzák ezt a „digitális ikert”, amelyet a BBC News 2023-ban mutatott be először a világnak. A roncs hatalmas mérete és a mélyben uralkodó sötétség miatt a mélytengeri merülők csak részleges képekhez juthattak el, azonban a scan lehetővé tette, hogy a Titanic teljes nézetét megismerjük.
A hajó hatalmas orra a tengerfenéken áll, mintha továbbra is úton lenne, míg a hátulja 600 méterre egy összeroncsolódott fémkupac. A sérüléseket az okozta, hogy a hajó a merülés során csapódott a tengerfenékhez, miután kettéhasadt. Az új feltérképezési technológia más megközelítést kínál a hajó tanulmányozásához. Stephenson szerint ez olyan, mint egy bűncselekmény színhelye; fontos látni a bizonyítékokat a helyszín kontextusában. A scan számos új részletet mutatott meg, például egy portholt, amelyet valószínűleg a jéghegy törött össze. Ez összhangban van a túlélők beszámolóival, akik arról számoltak be, hogy a jég egyes kabinokba is bejutott a ütközés során.
A Titanic hatalmas kazánházát is tanulmányozzák a szakértők, amely a hajó hátsó részén található, pontosan ott, ahol a hajó kettéhasadt. A túlélők azt mondták, hogy a fények még mindig égtek, amikor a hajó a hullámok alá merült. A digitális másolat azt mutatja, hogy néhány kazán homorú, ami arra utal, hogy működésben voltak, amikor a vízbe merültek. A hajó hátsó fedélzetén egy nyitott szelepet is felfedeztek, ami arra utal, hogy a gőz még mindig áramlott az áramtermelő rendszerbe. Joseph Bell vezetésével a mérnökök a végsőkig küzdöttek, hogy a világítást működtessék, ezzel időt nyerve a legénység számára a mentőcsónakok biztonságos vízre bocsátásához.
A digitális rekonstrukció tehát nemcsak a Titanic sorsát világítja meg, hanem azokat a hősies cselekedeteket is, amelyek sok ember életét megmentették a katasztrófa során. A szimuláció, amely a hajó szerkezeti modelljét használja, prediktív módszerekkel mutatja be, hogy a jéghegy ütközésekor milyen károk keletkeztek. A kutatók megállapították, hogy a Titanic a jégheggyel való találkozáskor csak egy szúró érintést szenvedett el, de a hajótestet érintő lyukak sorozata végül a hajó elsüllyedéséhez vezetett. A kár olyan finom részletekben rejlik, mint egy papírlap méretű lyukak, amelyek a hajó hosszán elosztva helyezkednek el.
A roncs körüli emberi tragédia továbbra is látható: a hajó utasainak személyes holmijai szétszóródva hevernek a tengerfenéken. A digitális rekonstrukció új nyomokat szolgáltat a 1912-es fagyos éjszakáról, de a szakértőknek évekbe telik, mire minden részletet alaposan átvizsgálnak a 3D-s másolaton. A Titanic története még mindig mesél nekünk, és minden alkalommal egy kicsit többet árul el magából. Ahogy Stephenson mondta, „Minden alkalommal, amikor a hajó újabb történetet tár elénk, mindannyian többre vágyunk.”

