Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja

Ha valakinek a nevét említik Kínában, különösen a nagykereskedelmi piacokon és vásárokon, a Donald Trump név hallatán sokan csak egy halk kuncogást hallanak. Az Egyesült Államok elnöke és a 145%-os vámjai nem ijesztették meg a kínai kereskedőket, sőt, inkább arra ösztönözték őket, hogy online nemzeti érzelmű mémeket és vírusvideókat készítsenek, amelyekben egy mesterséges intelligencia által generált Trump, JD Vance alelnök és Elon Musk látható, amint lábbeliket és iPhone-okat szerelnek össze. Kína nem úgy viselkedik, mint egy olyan ország, amely gazdasági fájdalmaktól tartana, és Xi Jinping elnök világossá tette, hogy Peking nem fog hátrálni. „Több mint 70 éve Kína mindig a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődés érdekében… soha nem támaszkodott senki ajándékaira, és nem fél semmilyen ésszerűtlen elnyomástól” – nyilatkozta az elnök a hónap során.

Xi Jinping magabiztossága részben annak köszönhető, hogy Kína ma már sokkal kevésbé függ az Egyesült Államokból érkező exportoktól, mint tíz évvel ezelőtt. Azonban az igazság az, hogy Trump éles taktikái és a vámemelések olyan nyomáspontra hatnak, amelyek már így is léteznek Kína saját, küzdő gazdaságában. A lakásválság, a növekvő munkanélküliség és a népesség elöregedése miatt a kínai emberek egyszerűen nem költenek annyit, amennyit a kormányuk elvárna tőlük. Xi 2012-ben került hatalomra egy megújult Kína álmával, amely most súlyos próbákkal néz szembe – nemcsak az amerikai vámok által. A kérdés most az, hogy Trump vámjai elnyomják-e Xi gazdasági álmait, vagy képes lesz-e Xi a meglévő akadályokat lehetőségekké alakítani?

Kínának, amelynek népessége 1,4 milliárd, elvileg hatalmas belföldi piaca van. De itt egy probléma merül fel: az emberek nem tűnnek hajlandónak pénzt költeni, miközben az ország gazdasági kilátásai bizonytalanok. Ez nem a kereskedelmi háború következménye, hanem a lakáspiac összeomlása. Sok kínai család életük megtakarításait fektette be otthonaikba, csak hogy azt lássák, hogy az árak az elmúlt öt évben zuhanni kezdtek. A lakásfejlesztők továbbra is építkeztek, miközben a piac szétesett. Állítólag Kína teljes népessége sem töltené be az összes üres lakást az országban. A kínai statisztikai hivatal volt helyettes vezetője, He Keng két évvel ezelőtt elismerte, hogy a legextrémebb becslések szerint most már elég üres lakás van hárommilliárd ember számára.

Ha az ember beutazza a kínai tartományokat, láthatja, hogy üres projektekkel van tele – hatalmas betonvázak sorai, amelyeket „szellemvárosoknak” neveztek el. Mások már ki vannak alakítva, a kertek szépen meg vannak rendezve, a függönyök keretezik az ablakokat, és új otthon ígéretével teliek. De csak éjjel, amikor nincsenek fények, lehet észrevenni, hogy a lakások üresek. Egyszerűen nincsenek elég vásárlók, akik megfelelnének a szintű építkezésnek. A kormány öt éve lépett közbe, hogy korlátozza a fejlesztők kölcsönképességét, de a lakásárakra gyakorolt hatás, és ezzel együtt a fogyasztói bizalom megrendülése már megtörtént. Elemzők a Reuters februári felmérése alapján az idei évben 2,5%-os csökkenést jósoltak a lakásárakban.

Nemcsak a lakásárak aggasztják a középosztálybeli kínai családokat. Aggódnak amiatt is, hogy a kormány képes lesz-e nyugdíjat biztosítani számukra – a következő évtizedben körülbelül 300 millió ember, aki jelenleg 50 és 60 éves között van, elhagyja a kínai munkaerőpiacot. A Kínai Szociális Tudományok Akadémiájának 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat a pénzből. Emellett sokan félnek attól, hogy gyermekeik és unokáik munkát találjanak, mivel a főiskolai végzettséggel rendelkező fiatalok ezrei nem tudnak elhelyezkedni. A hivatalos adatok szerint 2023 augusztusában a 16 és 24 év közötti városi fiatalok körében a munkanélküliség meghaladta a 20%-ot. Azóta a kormány nem hozott nyilvánosságra ifjúsági munkanélküliségi adatokat.

Kína nem képes egyszerűen egy gombnyomásra áttérni az Egyesült Államoknak történő árusításról a helyi vevők kiszolgálására. „A gazdaságra nehezedő nyomás miatt valószínűtlen, hogy a belföldi fogyasztás rövid távon jelentősen bővülhet” – mondja Nie Huihua professzor a Renmin Egyetemen. „A kivitel helyettesítése belső kereslettel időt igényel.” Zhao Minghao professzor, a Fudan Egyetem Amerikai Tanulmányok Központjának helyettes igazgatója hozzáteszi: „Kína nem támaszt magas elvárásokat a Trump-adminisztrációval folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban… A valódi csatatér a kínai belpolitikai intézkedések kiigazítása, például a belső kereslet növelése.”

A kormány a lassuló gazdaság felélesztésére milliárdokat jelentett be gyermekgondozási támogatásokra, bérnövelésekre és jobb fizetett szabadságokra. Emellett elindított egy 41 milliárd dolláros programot, amely kedvezményeket kínál a fogyasztási cikkekre és elektromos járművekre, hogy ösztönözze az embereket a vásárlásra. Zhang Jun professzor, a Fudan Egyetem közgazdaságtan tanszékének dékánja azonban úgy véli, hogy ez nem „fenntartható”. „Szükségünk van egy hosszú távú mechanizmusra” – mondja. „El kell kezdenünk növelni a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét.” Ez Xi számára sürgős. Az a jólét, amelyet 13 éve ígért, még nem vált valóra. Xi tisztában van azzal is, hogy Kína egy elkeseredett fiatal generációval rendelkezik, amely aggódik a jövője miatt. Ez nagyobb problémákat okozhat a Kommunista Párt számára: tüntetéseket vagy zavargásokat. A Freedom House Kína Ellenállás Figyelője által készített jelentés szerint az anyagi problémák által kiváltott tüntetések az utóbbi hónapokban meredeken megnőttek. Mivel minden tüntetést gyorsan elfojtanak és cenzúráznak a közösségi médiában, valószínűtlen, hogy ez valós fenyegetést jelentene Xi számára egyelőre.

2012-ben Xi azt mondta: „Csak akkor, ha az ország jól van, és a nemzet jól van, akkor minden ember jólétét biztosíthatjuk.” Ezt az ígéretet akkor tették, amikor Kína gazdasági felemelkedése megállíthatatlannak tűnt. Most azonban ez a helyzet

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cpq7y8vl55yo