
Ramaphosa nyugodt marad Trump rendezett támadása közben
Donald Trump második elnöki ciklusának harmadik hónapja után a külföldi vezetőknek érdemes tisztában lenniük azzal, hogy egy látogatás az Ovális Irodában gyakran nem csupán megtiszteltetés, hanem kockázat is, hiszen a beszélgetések könnyen provokációvá és megalázássá is válhatnak. Egy friss példa erre Cyril Ramaphosa, Dél-Afrika elnökének látogatása, ahol a szokásos diplomáciai diskurzus mellett Trump egy szokatlan és jól megtervezett támadást indított a fehér dél-afrikaiak feltételezett üldöztetéséről.
A találkozóra a televíziós kamerák előtt került sor, ahol a beszélgetés viszonylag barátságos hangnemben indult. Azonban egy újságíró kérdése nyomán, miszerint mit kellene ahhoz, hogy Trump elhiggye a Dél-Afrikában elterjedt „fehér népirtás” elméletének valótlan voltát, a helyzet drámaian megváltozott. Ramaphosa válasza az volt, hogy Trumpnak meg kell hallgatnia a dél-afrikaiak hangját a kérdésben, ám ezután Trump hirtelen kérte, hogy „csökkentsék a fényeket”, és kapcsolják be a televíziót, hogy bemutathasson néhány dolgot a dél-afrikai vezetőnek.
A következő percekben Trump egy sor vádaskodással zúdította Ramaphosára a fehér dél-afrikaiak állítólagos üldöztetéséről, ami emlékeztetett arra, ahogyan februárban Volodimir Zelenszkijt is kezelték a Fehér Házban. A nagy képernyőn olyan felvételek jelentek meg, amelyek dél-afrikai politikai aktivisták „Lődd le a boert!” felkiáltásait tartalmazták, ami egy anti-apartheid dal. Trump, aki gyakran kritizálja a sajtót, láthatóan elégedett volt, hogy a képek közvetítése révén érzelmeket keltett. Amikor arról kérdezték, hol találhatók a fehér gazdák állítólagos tömegsírjai, csak annyit mondott: „Dél-Afrika”.
Ezek a vádak azonban nem állták meg a helyüket. Ramaphosa egy vitatott törvényt írt alá, amely lehetővé teszi a földkonfiskálást kártalanítás nélkül, de ezt a törvényt még nem hajtották végre. A dél-afrikai elnök a bemutatott politikai beszédek nyelvezetétől is távol maradt. Ugyanakkor Ramaphosa tisztában volt a helyzettel, és felkészülten érkezett a találkozóra. Trump gyakran úgy tűnik, hogy nem veszi észre a külföldi vezetők udvariassági próbálkozásait, de Ramaphosa taktikája, hogy két neves golfozót, Ernie Els-t és Retief Goosen-t is magával hozott, hogy megjelenjenek egy diplomáciai megbeszélésen, nem tűnik megszokott lépésnek.
Bár Trump örömmel fogadta a két fehér dél-afrikai golfozót, ez a taktika inkább egyfajta védőpajzs volt Ramaphosa számára. A golfozók, valamint a fehér mezőgazdasági miniszter, aki egy ellenzéki pártból származik, a nemzeti egység kormányában dolgozik, ezzel a diplomatikus aranykupolát alkották, ami végül működött. Trump többször is visszatért a gazdák helyzetére, akiket ő maga menekülteként fogadott az Egyesült Államokba, de Ramaphosa nem reagált a provokációkra.
Egy alkalommal Ramaphosa megemlítette a golfozókat és egy afrikáner milliárdost, aki csatlakozott a delegációjához, és azt mondta Trumpnak: „Ha lenne afrikáner gazda népirtás, biztos vagyok benne, hogy ezek a három úriember nem lennének itt.” Még ha Ramaphosa nem is reagált Trump provokációira, ez nem jelenti azt, hogy a közel egy órás megbeszélés hiábavaló lett volna. Trump performatív diplomáciája nemcsak a külföldi látogatók, hanem a hazai közönség számára is szól, hiszen a Make America Great Again (MAGA) projekt középpontjában a sérelmek és ellenszenvek fenntartása áll.
Ha néhány külföldi vezető ügyesen navigálja ezeket a helyzeteket, Trumpnak talán újra kell gondolnia a megközelítését, hogy továbbra is érvényesíteni tudja a hatását. Az események alakulása és Trump második ciklusának fordulatai folyamatosan figyelmet érdemelnek, különösen a politikai feszültségek és a diplomáciai kihívások fényében.

