Hajófelvétel rögzíti a Titan szubmerülő robbanását

2023 júniusában tragikus esemény történt az Atlanti-óceán mélyén, amikor az Oceangate Titan nevű merülőjárműve a Titanic roncsaihoz való merülés során katasztrofális módon felrobbant. Az incidenst követően öt ember, köztük az Oceangate vezérigazgatója, Stockton Rush, brit felfedezők, valamint üzletemberek vesztették életüket. Az utasok jelentős összeget fizettek azért, hogy megtekinthessék a Titanic roncsát, amely körülbelül 3,800 méter mélyen fekszik. Az esemény körüli részletek, beleértve a merülő jármű és a támogató hajó közötti kommunikációt, új megvilágításba helyezik a tragédiát.

A BBC dokumentumfilmje, amely az Oceangate tragédiáját vizsgálja, bemutatta azt a felvételt, amely a Titan támogató hajóján készült. A felvételen Wendy Rush, Stockton Rush felesége, éppen a számítógép előtt ül, amely a Titan merülőjárművel való üzenetváltásra szolgál. Amikor a Titan körülbelül 3,300 méter mélységbe érkezett, egy hangos zaj hallatszott, amely úgy tűnt, mintha egy ajtó csapódna be. Wendy ekkor megállt, felnézett, és megkérdezte a többi Oceangate munkatársat, hogy mi volt az a zaj. Néhány pillanattal később egy üzenet érkezett a merülő járműtől, amely arról tájékoztatta őt, hogy két súlyt levetett, ami miatt Wendy azt hitte, hogy a merülés a tervek szerint zajlik. Az Egyesült Államok Parti Őrsége (USCG) azonban megállapította, hogy a zaj valójában a Titan implóziójának hangja volt. A tragédia pillanataival kapcsolatos információk szerint az üzenet, amely a Titan katasztrófája előtt néhány másodperccel érkezett, késlekedett, így Wendy nem volt tisztában a helyzet súlyosságával.

Az USCG vizsgálata során kiderült, hogy a Titan merülőjárművét alkotó szénszálas anyag egy évvel a végzetes merülés előtt kezdett el bomlani. A szakértők figyelmeztették az Oceangate-t a tervezési hibákra, és többen közülük az „abominábilis” kifejezést használták a merülő jármű leírására. A Titan soha nem esett át független biztonsági értékelésen, amely a tervezés egyik alapvető hiányossága volt. A fő probléma az volt, hogy a merülő jármű teste, ahol az utasok ültek, rétegekből épült fel, amelyek szénszálat és gyantát tartalmaztak. A szénszálas anyag megbízhatósága a mély vízben kérdéses, mivel a nyomás hatására a rétegek elválhatnak egymástól, ami delaminációnak nevezett folyamatot eredményez.

A tragédiát megelőzően a Titan már több mint nyolcvan merülést végzett, és a nyolcvanadik merülés során az utasok hallottak egy hangos durranást, amelyet Stockton Rush akkor azzal magyarázott, hogy a merülő jármű elmozdult a keretéből. Az USCG szerint azonban a szenzorok által gyűjtött adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a durranás a delamináció következménye volt. Az USCG egyik parancsnoka, Katie Williams elmondta, hogy a nyolcvanadik merülés volt az „a vég kezdetét” jelentő esemény, és mindenki, aki az ezt követő merülések során a Titan fedélzetére lépett, a saját életét kockáztatta.

A merülés után a Titan törmelékei szétszóródva kerültek elő az óceán fenekén, és a Parti Őrség különböző anyagokat talált, köztük Stockton Rush ruháit és néhány Titanic témájú üzleti kártyát. Az Oceangate cég a tragédia után leállította működését, és az összes erőforrását a vizsgálatokra irányította. A cég kifejezte részvétét az áldozatok családjainak, és elmondták, hogy a vizsgálatok befejezéséig nem kívánják kommentálni az ügyet.

A tragédiát követően a családok, akik elvesztették szeretteiket, mélyen érintettek maradtak, és a szörnyű esemény következményei valószínűleg még évekig érezhetők lesznek. A társadalmi és jogi viták már elkezdődtek, és várhatóan további következményekkel járnak az Oceangate számára. Christine Dawood, aki a katasztrófában elvesztette férjét és fiát, elmondta, hogy a tragédia örökre megváltoztatta az életét. A közeljövőben az USCG nyilvánosságra hozza a vizsgálat végső jelentését, amely arra törekszik, hogy feltárja, mi történt, és megakadályozza a hasonló tragédiák bekövetkezését.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c5yg5qggvwjo