Elhunyt a orosz balett óriása, Grigorovics 98 éves korában
Yuri Grigorovich, a neves orosz balett-koreográfus, életének 98. évében hunyt el. Az 20. század egyik legnagyobb koreográfusaként tartották számon, és 1964-től 1995-ig irányította a Bolsoj Balettet, amelyet a hírek szerint vaskézzel vezetett. Grigorovich munkái, mint a Kővirág, Ivan, a Rettenetes és a Rómeó és Júlia, alapjaiban formálták át a szovjet balettet, és új életet leheltek a férfi táncba, olyan szerepeket teremtve, amelyek rendkívüli erőt és művészi tehetséget követeltek meg.
Grigorovich 1927-ben született, nem sokkal a bolsevik forradalom után, és művészete a klasszikus balett hagyományaiban gyökerezett. Nagybátyja, Georgy Rozai, a legendás Vaslav Nijinsky tanítványa volt, ami szintén hozzájárult Grigorovich művészi fejlődéséhez. Fiatal korában a leningrádi Kirov Balett szólistájaként táncolt, mielőtt a koreográfiára váltott. 1995-ös távozása a Bolsojból, amelyet a táncosok szerződése körüli nézeteltérések váltottak ki, a színház 200 éves történetének első táncos sztrájkjához vezetett. Az esemény során egy táncos lépett a közönség elé, hogy bejelentse, a műsor elmarad, ami döbbent csendet hagyott maga után.
A szovjetunió szétesésével a Bolsoj instabilitással nézett szembe, így Grigorovich Krasznodárba költözött, ahol új balett-társulatot alapított. 2008-ban visszatért a Bolsojhoz koreográfusként és balettmestereként. Munkásságáért számos szovjet és orosz kitüntetést kapott, köztük a Szovjetunió Népművésze címet és a Szocialista Munka Hősének kitüntetést. Felesége, a neves balerina, Natalia Bessmertnova 2008-ban hunyt el, ami Grigorovich életének egyik legnehezebb pillanata volt.
Grigorovich halála a napra esett, amikor egyik legnagyobb együttműködője, Yuri Vladimirov, 83 éves korában szintén elhunyt. Valery Gergiev, a Bolsoj és a Mariinszkij színházak ellentmondásos vezetője, az Izvesztyija című lapnak nyilatkozva azt mondta, hogy Grigorovich „legendás figura volt, aki évtizedekig tiszteletet és csodálatot fog parancsolni”. Gergiev, aki hosszú ideig támogatta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, a háború kirobbanása óta globálisan veszített a tekintélyéből, mivel számos európai intézmény megszakította vele a kapcsolatot, miután nem ítélte el az ukrán háborút.
Januárban Putyin boldog születésnapot kívánt Grigorovichnak, akit „az orosz balett büszkeségének” nevezett, és aki „egész korszakot testesít meg az orosz történelemben”. A közelmúltban Donald Trump is az orosz-ukrán tárgyalásokra utalt, miután két órás telefonbeszélgetést folytatott Putyinnal, és optimistán nyilatkozott arról, hogy a felek „azonnal” elkezdhetik a tárgyalásokat. Az amerikai elnök kijelentései és a két vezető közötti kommunikáció azonban két nagyon eltérő valóságot tükröznek a háború befejezéséről.
Grigorovich halála és az azt követő események rávilágítanak a balett világának összetettségére és a politikai kontextusra, amelyben élünk. A művészet és a politika kapcsolata mindig is bonyolult volt, és Grigorovich pályafutása tökéletes példája ennek. Munkásságával nemcsak a balett világát formálta meg, hanem a kultúra és a politika határvonalát is jelentős mértékben befolyásolta. A balett nem csupán egy művészeti forma, hanem egy olyan eszköz is, amely képes megjeleníteni és közvetíteni a társadalmi és politikai változásokat, amelyeket Grigorovich életműve is tükröz. Az ő hagyatéka továbbra is élni fog a balett világában, és hatása évtizedekig érezhető lesz.
Ezeket is érdemes megnézni
Xi és Putin kapcsolata: barátság, de óvatos távolságtartás
Késések és üres polcok a Co-opnál a kibertámadás után
