Starmer taktikai váltása: lassítani és gyorsítani egyszerre

Sir Keir Starmer, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, a lakásában figyelte az eseményeket, míg Rachel Reeves, a pénzügyminiszter, a dolgozószobájában követte nyomon a történéseket. Jonathan Reynolds, az üzleti miniszter, munkatársaival és pizzával a kezében követte az amerikai elnök, Donald Trump, új vámbejelentését az Old Admiralty Arch irodájából, ahonnan egykor a brit haditengerészet irányította a kereskedelmet a nyílt tengeren. A brit kormány tagjai most már csak álmodozhatnak arról a hatalomról, amelyet egykor birtokoltak, miközben egyre növekvő rémülettel figyelik az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktust. „Néha az emberek nem is sejtik, hogy történelmi pillanatokat élnek át” – jegyezte meg egy kabinettag, miközben Trump és a kínai elnök, Xi Jinping, egymásnak feszült, és a tőzsdék zuhanni kezdtek.

Trump minden országra, így az Egyesült Királyságra is, 10%-os vámot kivetett az amerikai piacra érkező importtermékekre, míg egyes országok, például Kína esetében, sokkal magasabb vámokat léptetett életbe. A kérdés most az, hogy mi történik a brit kormányban, hogy korlátozzák a károkat, esetleg megpróbálva megállapodást kötni az Egyesült Államokkal, és kihasználva a felmerülő lehetőségeket. A miniszterelnök egy újabb drámai hétvégét töltött azzal, hogy telefonálgatott vidéki rezidenciáján, a Chequers-ben. Eddig azok a hívások, amelyek valóban fontosak lehettek volna, az amerikai tárgyalóktól, még nem érkeztek meg.

Trump februárban, egy baráti sajtótájékoztatón, már felvetette egy lehetséges kereskedelmi megállapodást, amely mentesíthetné az Egyesült Királyságot a vámok egy részétől. Azóta jelentős tárgyalások folytak, egy körülbelül húszfős csapat vezetésével, amelyet Michael Ellam, a pénzügyminisztérium és a banki szektor tapasztalt szakembere, valamint a miniszterelnök üzleti tanácsadója, Varun Chandra irányított. Ezek a tárgyalások a brit elektromos autókra vonatkozó szabályok enyhítéséről, a technológiai cégekre kivetett adó lehetséges módosításáról és az online biztonsági szabályok megváltoztatásáról szóltak. Az amerikai kormány szerdai bejelentése előtt azonban a tárgyalások megrekedtek. Most, a bejelentés után, „a labda az ő térfelükön pattog”, mondta az egyik kormányzati forrás, várva arra, hogy a Trump által életre hívott új vámkörnyezetben a Fehér Ház talál-e időt és energiát egy megállapodás előmozdítására az Egyesült Királysággal.

„Bármely pillanatban várjuk, hogy halljunk tőlük” – reménykedett az egyik érintett. A várható káosz közepette a kormányzati források attól tartanak, hogy bármilyen gazdasági megállapodás esetleg egy „ne hívjatok minket, majd mi hívunk titeket” helyzetbe torkollhat. A következő napokban Darren Jones, a pénzügyminiszter, a stúdióban érkezik, hogy válaszoljon a kérdésekre. Ha egy megállapodás születik, ne várjunk egy minden részletre kiterjedő, minden igényt kielégítő egyezséget, hanem inkább egy alapvető elvi megállapodásra – mondta egy kormányzati forrás, összehasonlítva ezt a „gyors és piszkos” megoldást az Indiával folytatott hosszú távú tárgyalásokkal.

A tárgyalások körüli bizonytalanság és a megállapodás korlátozott lehetőségei azt jelentik, hogy a kormány nem ül tétlenül, várva a fejleményekre. Hét hete a kormány már jelezte, hogy mindenféle forgatókönyvre felkészültek. Egy titkos kabinetbizottság vizsgálta, hogyan reagálhatna az Egyesült Királyság, ha Trump vámjai életbe lépnek. De most, hogy a vámok már itt vannak, az aktuális válasz… nem válaszolni, és négy héten át kérdezni a vállalatokat, hogy szeretnék-e, ha a kormány később reagálna. Ez nem csupán a bürokrácia tétovázása: a miniszterek körében láthatóan szinte teljesen hiányzik az étvágy arra, hogy részt vegyenek az Egyesült Államok, Kína és esetleg az EU közötti vámháborúban.

Az egyik, az üzleti szektorral dolgozó fehérházi forrás szerint „nincs egyetlen hang a vállalkozások körében, legyenek nagyok vagy kicsik, amely azt mondaná, hogy ez a rossz stratégia”. A miniszterek megközelítése, hogy a vállalkozásokat bevonják, részben a kormány által bevezetett Nemzeti Biztosítási hozzájárulások emelése miatti düh miatt alakult ki. „A valóban nyugodt reakció” – mondta egy forrás – „azért van, mert az embereket abba a fejállapotba hoztuk, hogy a vámok várhatóak voltak – az egyik vállalat azt mondta, hogy szinte zaklatják őket, próbáltuk meggyőzni őket, hogy bízzanak a folyamatban.”

A kormány nem siet, és nem lelkesedik új vámok bevezetésére, és egyelőre legalább, a követelések is elhalkultak. Egy miniszter szerint: „A legtöbb embernek jelentős számú munkahelye forog kockán a választókerületében – még a kabinetben is lehettek kérdőjelek, de ezen a héten nem voltak.” A kormány lassú reakciója mellett azonban gyorsan próbálnak haladni a meglévő terveikkel. A kormány nemcsak Trump miatt van nehéz helyzetben. A pénzügyminiszter azt is vizsgálja, hogy a kormány létfontosságú Költségvetési Felülvizsgálatában bejelentett pénzek közül tud-e hozni előre valamit a júniusi időpontból. Ha a kormányzati tárcák képesek véglegesíteni a megállapodásaikat, azt lehet-e rendezni és nyilvánosságra hozni a lehető leghamarabb? A hosszú ideje várt Ipari Stratégia felgyorsításáról is folynak a tárgyalások, amely a brit befektetések ösztönzésére vonatkozik, és júniusra van tervezve, de lehet, hogy előrébb hozható? Még nem született döntés, de a miniszterelnök ismét próbálja kihasználni a világ körüli zűrzavart, hogy gyorsabb ütemre ösztönözze a kormánygépezetet. „Gyorsan kell haladnunk e felé” – mondta egy kormányzati forrás.

Mielőtt azonban a kormány képes lenne bármiféle változtatásra, a miniszterelnöknek és a pénzügyminiszternek már régóta hangsúlyoznia kellett volna, hogy a kormánynak gyorsabban kell dolgoznia. A kérdés azonban az, hogy miért nem volt Starmer csapata felkészülve a változásokra, amikor hivatalba léptek. Egy olyan kormány, amely radikális változásokat ígért, nem mindig tudta hozni a várt terveket. Bármennyire is elborzasztó a Fehér Házból érkező radikalizmus, a versenyképesség érdekében az Egyesült

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm257qmvg25o