A pápa gyors megválasztása és a katolikus egyház prioritásai

A konklávé gyors befejezése arra utal, hogy a választó bíborosok közül sokan már kezdetben is úgy érezték, hogy Robert Prevost a legalkalmasabb jelölt a pápai kihívásokra. Az egyházi választásra való felkészülés során, a bíborosok hivatalos találkozói és informális vacsorái alatt, egyértelművé vált, hogy két kifejezés folyamatosan felmerült: „folytonosság” és „egység”. Sokan elismerték, hogy Ferenc pápa jelentős hatást gyakorolt azáltal, hogy a társadalom peremén élők, a katolikus világ határain kívüliek, valamint a hitetlenek felé is nyitott. Nagyra értékelték igyekezetét, hogy a némák hangja legyen, és hogy a szegényekre, valamint azokra összpontosítson, akiknek sorsa nem a saját kezükben van. Ugyanakkor érződött egyfajta igény arra is, hogy foglalkozni kell a különböző gondolkodásmódok közötti (néha nagyon is nyilvános) szakadékokkal, amelyek gyakran a hagyományos és progresszív felfogásokat jellemzik. Ebben a kontextusban kezdett Robert Prevost neve komoly jelöltként felmerülni. Olyan személyről van szó, aki a háttérben támogatta Ferenc pápát, ám a különböző frakciók mégis a magukénak érezhették.

A választó bíborosoknak nemcsak azt kellett mérlegelniük, hogy az intézménynek és a katolikus hívőknek mire van szüksége, hanem azt is, hogy az emberiség milyen kihívásokkal néz szembe egy nehéz időszakban, amikor háborúk és megosztottság jellemzi a világot. Robert Prevost, a kettős állampolgárságú amerikai-perui bíboros, akiről beszélték, hogy otthonosan mozog az észak-amerikai és a latin-amerikai kollégái között is, olyan személynek tűnt, aki pápaként képes lenne összekapcsolni a különböző világokat. Ferenc pápát néha azzal kritizálták, hogy nem tudott több szövetségest szerezni az Egyesült Államokban a migráció, a klímaváltozás és az egyenlőtlenség nagy kérdéseivel kapcsolatban, mivel nem mindig értette, hogyan kommunikálja hatékonyan az érveit.

Azok számára, akik a folytonosság és az egység képességét tartották a legfontosabbnak egy új pápa esetében, Leo XIV beszéde Szent Péter erkélyén erős utalásokat adott arra, miért választották őt a bíborosok. A „hidak építéséről” és arról beszélve, hogy az emberek világszerte „egy népként” élnek, Ferenc pápa szellemiségét idézte, miközben az egység fontosságát hangsúlyozta. Az első napokban múltját alaposan meg fogják vizsgálni. Politikai nézeteit elemzik, a visszaélések kezelésével kapcsolatos teljesítményét diszkusszálják, és a társadalmi kérdésekről tett megjegyzéseit is áttekintik. Mindezek már széles körben ismertek, ezért feltételezhető, hogy a bíborosi választók úgy érezték, nincs olyan lényeges ügy, amely akadályozná őt abban, hogy vezesse a katolikus egyházat és betöltse a globális erkölcsi hang szerepét.

Hatalmas kihívások várnak rá, de a konklávé mindössze négy szavazás után hozott döntése alapján erős mandátummal kezdheti meg pápa küldetését, amelyhez a legnagyobb szüksége lesz a bíborosokra. Észak-Írország katolikus közössége különböző reakciókat mutatott az új pápa hírére. Brian McGinley atya úgy véli, hogy Leo XIV pápaként igazságot fog mondani a hatalomnak. Leo XIV támogatta elődjét, és a figyelem arra összpontosul, hogy folytatja-e az egyházi reformokat. A Chicago-ban született Robert Prevost, 69 éves, az első észak-amerikai, akit pápává választottak. Az a hír is napvilágot látott, hogy Anne Dyer püspökasszony „félrevezető” beszámolókat felügyelt.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c4g2epnpr3ko