Kolumbia szélfarmjai: ígéretek és kihívások az őslakos közösségeknek

José Luis Iguarán, a La Guajira tartományban élő Wayuu indián közösség tagja, minden reggel úgy lép ki otthonából, hogy a látványával szembesül – tíz hatalmas szélturbina sorakozik a kaktuszokkal borított tájon, egészen a Karib-tengerig. A Wayuu népcsoport, amelynek ősei évszázadok óta az aszályos félszigeten élnek, tradicionálisan kecskét tenyésztenek, földeket művelnek, sót bányásznak és halásznak. Az utóbbi időben La Guajira a kolumbiai megújuló energiaforrások irányába tett átmenet középpontjába került, mivel az ország legnagyobb szélenergiájú területeként kezdte el betölteni szerepét. Azonban ez a zöld ambíció számos ellenállással és megfontolással találkozott a helyi lakosok részéről, akik területe szorosan összefonódik a kultúrájukkal, hagyományaikkal és a természettel való mély kapcsolataikkal.

„Reggel felébredsz, és hirtelen már nem látod a fákat. Csak a turbinák látványát és zúgását hallod” – mondja Iguarán. A közössége most megosztja a földjét a Guajira 1 néven ismert szélerőművel, amely Kolumbia egyik működő szélerőműve. Jelenleg további 15 szélerőmű építése van folyamatban La Guajirában, és tervek vannak még sok más létesítmény létrehozására is. „Éjszaka a turbinák zajai zavarják az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – teszi hozzá.

A Wayuu közösség, amely körülbelül 380,000 főt számlál Kolumbiában, és Venezuelába is kiterjed, sajátos hagyományokkal és hitrendszerrel rendelkezik. Az álmok számukra egyfajta híd az ősi szellemvilág felé, ahol üzeneteket kapnak az őseiktől, amelyeket a családban értelmeznek. A kulturális zűrzavarok ellenére Iguarán úgy véli, hogy a Guajira 1-nek köszönhetően a közösség sokat profitált. Az energiaipari vállalat, az Isagen, amely a kanadai Brookfield tulajdonában áll, tiszta ivóvízhez, jobb utakhoz és szilárd téglaházakhoz biztosít hozzáférést, amelyek helyettesítették a korábbi sárból és kaktuszokból készült lakóhelyeket. Az Isagen emellett három helyi közösségnek évente díjat fizet azért, hogy a szélerőmű ott legyen, az éves elektromos bevételek egy százalékát és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére szolgáló szénkreditek 20%-át is a közösségek kapják meg. Ezeket a vállalatok vásárolják meg, hogy ellensúlyozhassák szén-dioxid-kibocsátásukat. Iguarán hiszi, hogy az ilyen energiaprojektek hozzájárulhatnak Kolumbia második legszegényebb régiójának fejlesztéséhez.

Azonban nem mindenki osztja ezt az optimizmust. Aaron Laguna, egy Wayuu halász, aki a Cabo de la Vela tengerparti faluban él, kifejti, hogy a szélerőművek tiszta energiát termelnek, de megosztottságot is okoznak a Wayuu közösségeken belül. Jelenleg a közössége konzultációs folyamatban van egy közeli szélerőmű építésével kapcsolatban, és ő is látta, hogy mások, akik hasonló projektek miatt érintettek, a transzparencia hiányára, a gyenge kompenzációra, a kulturális normák tiszteletben tartásának hiányára és a korrupcióra panaszkodtak. „Rossz tárgyalások születnek, és az erőforrásokat, amelyeket kapunk, a helyiek nem kezelik jól” – tette hozzá.

Ezek a problémák konfliktusokhoz vezettek az energiaipari vállalatokkal, sőt feszültséget szültek a Wayuu közösségek között is. Egyesek ellenzik a projekteket, míg mások úgy érzik, hogy kizárták őket az olyan tárgyalásokból, amelyek potenciális előnyöket hozhatnak számukra. „Még mindig él az a gondolat, hogy ha zöld, akkor automatikusan jó” – mondja Joanna Barney, az Indepaz kolumbiai gondolkodó intézet környezetvédelmi, energetikai és közösségi igazgatója, aki alaposan kutatta az energiaátmenetet és annak hatásait a Wayuu közösségekre. „Kolumbiában… nincs egy szilárd jogi keret az környezeti hatások megfelelő értékelésére – és a szociális hatások mérhetetlenek.”

2024 decemberében a spanyol EDP Renováveis leállította két szélerőmű tervét La Guajirában, mondván, hogy a projektek már nem gazdaságosan vihetőek véghez. Az egyik tényező az volt, hogy a helyi indián közösségek, akik azt állították, hogy érintettek lesznek, száma 56-ról 113-ra nőtt. Az EDP döntése az olasz Enel multinacionális vállalat távozása után következett be egy másik tervezett szélerőműből, amelyet 2023 májusában hagytak el a folyamatos tiltakozások miatt, amelyek 2021 és 2023 között több mint a munkanapok felét megakadályozták. A Guajira 1-et is megzavarták az útlezárások, amelyek a helyiek által elterjedt tiltakozási forma, amikor úgy érzik, hogy nem hallgatják meg őket. Az Indepaz pedig feljegyzett támadásokat az energiaipari vállalatok alkalmazottai ellen, beleértve a fegyveres rablásokat és emberrablásokat is.

A helyi közösségek között, akik nem értenek egyet a szomszédos szélerőművekkel, a diszkrét feszültség és az erőszak eseteit is észlelték. „Mi ezt ‘szélháborúknak’ nevezzük” – mondja Barney. Wieldler Guerra kolumbiai antropológus szerint világos, hogy a Wayuu és a szélerőmű cégek között lényeges szakadék húzódik. „Két világ beszélget, és nem sikerült megérteniük egymást” – mondja. Ez a szakadék kiterjed a szél percepciójára is – amely a projektek középpontjában áll. „A Wayuu számára a szelek emberek. Ez nem csak a szél, hanem a szelek. A Wayuu kultúrában nyolc különböző szél létezik, mitológiai és őszi lények, amelyek sajátos temperamentummal bírnak, formálják a környező környezetet, és tiszteletben kell őket tartani.” Ezzel szemben a cégek és a kolumbiai kormány a szelet erőforrásként tekinti, amelyet az környezeti fejlődés, a profit és az ország energiaigényeinek kielégítése érdekében hasznosítani lehet.

Miközben Kolumbia viszonylag tiszta belső elektromos mátrixszal rendelkezik, amelynek közel kétharmada vízenergiából származik, az ország továbbra is érzékeny a vízgyűjtők alacsony szintjeire, ami energiahiány kockázatát jelenti. A szélenergia jelenleg csupán 0,1%-át adja az energia-mixnek. Az energiaipari cégek számára, amelyek a régióba fektetnek be, a helyi lakosokkal való konfliktusok kockázata aggasztó kilátás. Az AES Colombia, egy másik cég, a legnagyobb szélerőmű-klasztert fejleszti La Guajirában, hat szélerőművel

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/ckg2ekjjgldo