Uranusz holdjainak új kutatása élet lehetőségét vetíti előre

A Uranusz bolygó és annak öt legnagyobb holdja régóta a tudományos középpontban áll, mivel sokáig úgy vélték, hogy ezek a világok élettelenek és steril környezetet képviselnek. Azonban új kutatások arra utalnak, hogy a valóság sokkal izgalmasabb lehet, mint amit eddig gondoltunk. A tudósok szerint a holdak alatt óceánok rejtőzhetnek, amelyek talán életet is támogathatnak. Eddigi ismereteink nagyrészt a NASA Voyager 2 űrszondájának adataiból származnak, amely közel 40 évvel ezelőtt látogatta meg a bolygót. Az új elemzések azonban rávilágítottak arra, hogy a Voyager 2 látogatása egy erőteljes napvihar idejére esett, ami félrevezető képet alakított ki a Uranusz rendszeréről.

A Uranusz egy gyönyörű, jégből álló gyűrűs világ, amely a Naprendszer távoli részén található, és az egyik leghidegebb bolygónak számít. Emellett különlegessége, hogy oldalra dőlt, mintha megdöntötték volna, ami a bolygót a legfurcsábbá teszi a Naprendszerben. A Voyager 2 1986-os elhaladása során lenyűgöző képeket küldött vissza a bolygóról és annak öt legnagyobb holdjáról. Azonban a tudósokat még inkább meglepte, hogy a Voyager 2 által visszaküldött adatok azt mutatták, hogy a Uranusz és holdjai inaktívak voltak, ellentétben a Naprendszer más holdjaival, amelyek aktívan fejlődtek.

A Voyager 2 mérései arra is rávilágítottak, hogy a Uranusz mágneses mezeje furcsán torzult, ami arra utalhatott, hogy a bolygó és holdjai nem rendelkeznek a megfelelő gázzal vagy egyéb anyaggal, amely a felszínük alól származhat. Ez a megállapítás óriási meglepetést okozott, mivel teljesen eltért a Naprendszer más bolygóitól és holdjaitól. Azonban a legújabb kutatások most megoldották ezt a régóta fennálló rejtélyt, és kiderült, hogy a Voyager 2 látogatása egy „rossz napra” esett. A kutatás során megállapították, hogy miközben a Voyager 2 átrepült a Uranusz mellett, a Nap hatalmas napviharokat produkált, amelyek valószínűleg eltüntették a bolygóról származó anyagokat, és átmenetileg torzították a mágneses mezőt.

Dr. William Dunn, a University College London kutatója hangsúlyozta, hogy ezek az eredmények azt sugallják, hogy a Uranusz rendszere sokkal izgalmasabb, mint korábban gondoltuk. „Lehetséges, hogy a holdak alatt olyan óceánok rejtőznek, amelyek olyan körülményeket biztosítanak, amelyek az élet fenntartásához szükségesek. Talán a felszín alatt halak is élhetnek!” – mondta Dunn. Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager programban, szintén lelkesedéssel fogadta az új eredményeket, amelyek a Nature Astronomy folyóiratban jelentek meg. „Fantasztikusak az eredmények, és igazán izgatott vagyok, hogy lehetőség van az életre a Uranusz rendszerében” – nyilatkozta a BBC Newsnak.

A kutatás független szakértője, Dr. Affelia Wibisono a Dublin Institute for Advanced Studies-tól szintén izgalmasnak nevezte az eredményeket, és hangsúlyozta, mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mivel néha új felfedezések rejlenek bennük. A NASA, figyelembe véve az új kutatásokat, egy új küldetést tervez – az Uranusz Orbiter és Probet – amely tíz év múlva tér vissza a bolygóra, hogy közelebbről megvizsgálja azt. Dr. Jamie Jasinski, a NASA kutatója, aki a Voyager 2 adatok újraértékelésének ötletgazdája volt, elmondta, hogy a jövőbeli űrszonda eszközeinek tervezésekor figyelembe kell venniük az új eredményeket.

A NASA Uranusz-probája várhatóan 2045-re érkezik a bolygóra, és a tudósok remélik, hogy felfedezhetik, vajon ezek a távoli, jéggel borított holdak, amelyeket korábban halott világoknak hittek, valóban képesek-e életet hordozni. A kutatás folytatása és az új technológiák fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a következő generációs űrkutatási küldetések sikeresek legyenek. Az emberiség űrutazásának infrastruktúrája csupán néhány évtizedes, de már most is számos értékes tudományos adatot veszítettünk el. Most a „űrarchivátorok” azon dolgoznak, hogy megőrizzék, ami még megmaradt. Az Egyesült Államokban és Japánban zajló kutatások célja új részecskedetektorok építése, amelyek segíthetnek megérteni az Univerzum létezésének okait. Közben az asztronómusok körülbelül egy tucat különös és ritka robbanást észleltek, amelyek különleges fekete lyukak jelei lehetnek. A jövőbeni küldetések pedig új módszereket keresnek az űrhajósok táplálásának költségeinek csökkentésére is.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cgk1333k0ypo