
Indiai légicsapások – Milyen válaszra számíthatunk Pakisztántól? Négy fontos kérdés
India és Pakisztán közötti feszültségek újabb szakaszba léptek, miután India drámai légi és rakétacsapásokat hajtott végre Pakisztánban és a Pakisztán által adminisztrált Kasmírban, célzottan militáns állásokra. Az indiai kormány közlése szerint a csapásokra „megbízható hírszerzési információk” alapján került sor. Az akciók 25 percig tartottak, helyi idő szerint 01:05 és 01:30 között, és a hatalmas robbanások sokkolták a környék lakóit, akik hirtelen ébredtek fel az éjszaka közepén. Pakisztán hivatalos forrásai szerint a támadások során hat helyszín került célkeresztbe, és azt állították, hogy öt indiai vadászgépet és egy drónt is megsemmisítettek, amit India nem erősített meg.
A pakisztáni hatóságok közlése szerint a légicsapások és a tüzérségi tüzelés következtében 26 ember vesztette életét, és 46-an megsérültek a LoC-n, vagyis a de facto határon, míg India arról számolt be, hogy 10 civil halt meg a pakisztáni tüzérség támadásában. Ez a feszültségek éles fokozódása a múlt hónapban történt halálos merénylet után következett be, amikor turistákra támadtak Pahalgamban, ami tovább növelte a nukleárisan fegyverkezett riválisok közötti feszültségeket.
India azt állítja, hogy világos bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy a Pakisztánban működő terroristák és külső szereplők közvetlen kapcsolatban állnak a Pahalgamban történt támadással, amit Pakisztán határozottan tagad. Islamabad szerint India nem szolgáltatott bizonyítékot a vádaira, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A legutóbbi hasonló események, mint a 2016-os uri támadás, amely 19 indiai katona életébe került, és a 2019-es Pulwama merénylet, amely 40 indiai félkatonai személy életét követelte, mind hozzájárultak a konfliktus fokozódásához.
Az indiai hadsereg a legfrissebb csapásokkal három jelentős pakisztáni militáns csoport, a Lashkar-e-Taiba, a Jaish-e-Mohammed és a Hizbul Mujahideen infrastruktúráját célozta meg. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a legutóbbi válaszlépés szélesebb körű, mint a korábbiak, mivel egyszerre több csoportot is célba vettek. Az indiai hadsereg szóvivője elmondta, hogy a legközelebb eső célpontok között volt két tábor Sialkotban, mindössze 6-18 km-re a határtól, míg a legmélyebben végrehajtott csapás egy Jaish-e-Mohammed központ volt Bahawalpurban, 100 km-re Pakisztán belsejében.
A pakisztáni kormány ugyanakkor tagadja a terrorista táborok létezését, és azt állítja, hogy az indiai támadások nem voltak újszerűek. Srinath Raghavan, delhi történész, a BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy az indiai célpontok kiterjedése szokatlan, mivel korábban a csapások a LoC-n belüli Pakisztán-adminisztrálta Kasmírra összpontosítottak. Az új stratégia azt jelzi, hogy India szélesebb körű választ kíván adni, és több csoport is a célkeresztbe került.
Ajay Bisaria, India korábbi pakisztáni nagykövete úgy véli, hogy India lépése egy „Balakot plusz” válaszként értelmezhető, amely célja a megfélemlítés helyreállítása volt, miközben világos üzenetet küldött. Az indiai kormány forrásai azt állítják, hogy a csapások célja a deterrence újraállítása volt, mivel úgy vélik, hogy a 2019-es válaszlépés hatása már elhalványult.
A szakértők többsége egyetért abban, hogy a pakisztáni válasz elkerülhetetlen, és a diplomáciai lépések kulcsszerepet játszanak a helyzet kezelésében. Ejaz Hussain, pakisztáni politikai és katonai elemző szerint az indiai támadásokra válaszul valószínű, hogy Pakisztán is katonai műveleteket indít. Azonban a szakértők figyelmeztetnek arra, hogy a kétoldali csapások korlátozott háborúvá fajulhatnak.
A helyzet tovább bonyolódik, mivel India és Pakisztán közötti feszültségek az elmúlt években már előrehaladottak voltak, és a diplomáciai csatornák általában segítettek az eszkaláció elkerülésében. A két ország közötti konfliktus kezelése rendkívül érzékeny kérdés, és a következő hetek eseményei nagyban befolyásolhatják a régió stabilitását.

